Duna Maraton update, röviden
Ráncfelvarrás
Gondolom ez járhatott Harang fejében, amikor szakítván a sokéves hagyománnyal, a versenyt a volt világi központból a religionálisba helyezte. Vagy valami egészen más. Igazából az ok nekünk, mezei felhasználónak teljesen mindegy. Arról sem kérdez meg senki, hogy tényleg nem tetszik-e nekem a 26-os kerékméret vagy kell-e az android oprendszer. Ez van, csókolom.
Tehát marad a kész tény - minden negatív felhang nélkül:
a sokéves felesleges etetéssel talán már leszámolva (márminthogy "jövőre megint klasszikus vártól-várig túra lesz") a rendezvény egyszerűen pár kilométerrel arrább költözött. Nekünk, résztvevőknek egy kérdés maradt: érdemes volt?
Szombat estémet
Verőce mellett töltöttem. A vacsora rendelése után Zozóval telefonálgattam, és ő világosított fel: elnyomtam a jelentkezést, középtávra neveztem a rövid helyett. Namondom, az szép lesz, pláne hogy a cuccomat hova rakjam? Mert mégse várhatom el a havarjaimtól hogy órákig várjanak rám a ruhatárosnénit játszva. A lehetőségeim:
1. Megkérdezem az átnevezést. Eredmény: rövid táv.
2. Megkérdezem a csomagmegőrzést. Eredmény: ha van akkor középtáv, ha nincs 3. pont.
3. Indulás előtt letépem a csipet, leszigszalagozom a K betűt hogy ne zavarjam össze a rendezőséget és rövidezek. Majd szomorúan tudomásul veszem hogy diszkvalifikálnak.
Azért biztonság kedvéért a vacsi zárásaként ettem egy nagy adag fagyit.
A vasárnap
úgy kezdődött, hogy a MÁV több üzletága Neymar-Messi duót megszégyenítő módon cselezett ki. Történetesen, előzőleg szombat este bebringáztam Vácra Párkányig jegyet venni. Ja, ahogy azt Móricka elképzeli. Vasárnap nincs nemzetközi pénztár. Mondom, jó, akkor mit tegyek? Háááát, szeriiinteeeem - kaptam a választ - a kalauznak elvileg kéne tudni jegyet adni, ha nincs pénztár.
Így vasárnap hatkor felraktam a bringát a nemzetközire, majd Párkányban a megállás előtt egy perccel betoppant a kaller. Mondom jóreggelt, kérek egy jegyet Vác-Sturovó közé, bringával.
- Azt nem adhatok, csak pótdíjjal. Erre a vonatra csak előre váltott jeggyel lehet felszállni.
- Az szép, de mit csináljak ha Vácott hétvégén zárva van a nemzetközi pénztár?
- Be kellett volna mennie a Keletibe, és ott megvenni. - Ezen a ponton erősen küzdöttem hogy elnyomjam az "apádfaszát", így csak annyit kérdeztem hogy és azt amibe ez a kis kanyar kerülne, ki fizeti ki nekem? Végül emlegette a rendőröket, amihez verseny előtt nem volt kedvem. Így kapott párezer forintot a MÁV. Gratulálok.
De ezzel véget is ért a szívatósdi. Mert a rajtszámátvételkor kellemes meglepetésként megoldották az átnevezésemet (egy nagy piros pont). Azért rákérdeztem hogy amúgy van-e csomagmegőrzés - nincs. Ez egy kis fekete pont, bár lehet hogy én voltam az egyetlen aki 60 literes hátizsákkal érkezett.
Közben beesett Sala is, de ellenálltam a csábításának miszerint idén is csavarogjak vele az erdőben a középtávon. Maradtam a röviden. Összeszedtük egymást a Vazze Team tagjaival és rövid traccsolás és Párkányban történt bemelegítés után beálltunk a rajtsorba aszalódni.
Ez a lassúrajtos dolog elég kiábrándító. Keménykedünk a Fájerrel (ami szerintem rémszar, de ez ízlés kérdése - amúgy kösz a Motörheadet), és rollerezünk a startkapuban...
A strava Flybys funkciója szerint mire én kikeveredtem a rajtterületről, az eleje már túlvolt az első huplin. Na nem mintha nem lenne mindegy hogy századik vagy százegyedik vagyok, csak ha mondjuk az ún. repülőrajt helyénél lenne a mérés indítása akkor objektív lenne az eredmény.
Na, elég a morgásból. Öt kilométeren 250m-t mászni nem vészes, pláne aszfalton. Megtolhattam volna jobban, de elég tartalékosra vettem a figurát. Nyugisan, tempósan. Azt mondták, végig lehet előzni, ráérek az erdőben vadulni. Azért megnyugtatott, hogy így is szépen szedegettem a népeket - némi reménység a tavalyi gyalázatos eredményeim után.
Erdő. Egynyomos szekérút. Ez egy érdekes állat. Ránézésre kétnyomos, de gyakorlatilag csak az egyik nyom használható, a másik elég gyalázatos állapotban van. Nagyon meg kellett válogatni a pontokat ahol kivágódhattam az előttem csordogálók mögül előzni.
Bár a szintrajz érdekes, a valóságban hullámvasút. Az első "nagy" mászás után rövid le-fel szakaszok váltogatják egymást, ami nem ad nagy teret ellépni a kollegáktól. Szóval, ha nem sikerül a Vaskapuig előrébb evickélni a mezőnyben, utána már nagy változás nem lesz.
Azért beficcent pár combos emelkedő, de azok rövidek, és sajnos annyira vacak állapotban voltak, hogy ha valaki kidőlt előlem, nekem is le kellett szállni. Na, a Vaskapuhoz az az utolsó lépcső az kifogott rajtam, ott én dőltem ki. Vagy csak simán feladtam. Sebaj, nyomás lefelé.
Itt egy kedves kolléga előreengedett. Köszönöm neki, végre saját tempóban zúzhattam az utolsó egynyomosokon. A záró mező nekem nem feküdt. Nyílt poros cucc, valahogy nem bízok az ilyenben. El is léptek mellettem páran. Aztán levezetésként egy kis tekergés a városban. A beharangozott lépcső csak arra volt jó hogy megtörje a lendületet - az előttem levők miatt majdnem trackstandot kellett csinálni a felénél, ami nem esett jól.
A zárásban még beordítoztam egy kollégát a célba hülyeségből, és vége.
Összegzés és összehasonlítás:
+ A szervezők hozzáállása az egyéni hülyeséghez (nevezés).
+ A rajtterület sokkal jobb mint Visegrádon.
- A WC minősíthetetlen állapotban volt - már a rajt előtt.
- Autó nélkül kalandos a megközelítés (főleg most hogy nincs esztergomi vasút).
+ A záró városi rész jobb mint a visegrádi sétány.
+ A visszafordulás után a hegygerincen tekerés szép volt.
+ Hossz és magasságadatok centire passzoltak.
+ Jók voltak az ösvények, csak
- kevés volt és
- nem húzták szét a mezőnyt előtte hogy lehessen csapatni.
- A Nagy Villám - Visegrád szakasznak ez a pálya nyomába sem érhet. Az itt jelölt veszélyes szakaszok a vicc kategóriába tartoznak ahhoz képest (szerintem amúgy is, de ne keverjük az emberi tényezőt bele). Két gyökeret a Mátrán ki se tábláznak, itt meg három nyilat kapott... Csak összehasonlításképp: Mühldorf rövid távja 500m 10%-al kezd hogy 600m-t lejtőzzön sziklás gyökeres déhán.
- Előzetes és utólagos sajtóanyagok finom csúsztatásokkal és vicces dolgokkal vannak tele (folyamatosan lehet előzni, a várban tekertünk, visegrádi fotók, bringát toló montisok, a pályabejárási fotóalbum alapján pedig eszembe nem jutna azt gondolni hogy ez egy komoly verseny lehet).
Ja, a korona az egészre: igazán szeretném tudni, hogy a Vaskapu alatt arra a kis húszméteres szalmában tekergésre mi a rákért volt szükség mindkét irányba? lehet hogy elsőre jó ötlet többszáz embert átküldeni három mocorgó ládafedélen, de bazeg csak az egyik csúszott volna le, ott ép csont nem marad. Tessék már kicsit figyelni...
Szóval nem tudom. Visegrád nagyságrendekkel jobb.
Jó volt találkozni a haverokkal, az eredményem is elfogadható (első harmad vége) - de a fene tudja. Ha jövőre is ugyanez a pálya, akkor lehet hogy nem fektetek nagy energiát abba hogy eljöjjek.
Ja, és gratula Tirszin Jánosnak hogy új fotós megközelítéssel dolgozik (kézből is fotóz nem csak állványról). Köszi a fotót.
Gondolom ez járhatott Harang fejében, amikor szakítván a sokéves hagyománnyal, a versenyt a volt világi központból a religionálisba helyezte. Vagy valami egészen más. Igazából az ok nekünk, mezei felhasználónak teljesen mindegy. Arról sem kérdez meg senki, hogy tényleg nem tetszik-e nekem a 26-os kerékméret vagy kell-e az android oprendszer. Ez van, csókolom.
Tehát marad a kész tény - minden negatív felhang nélkül:
a sokéves felesleges etetéssel talán már leszámolva (márminthogy "jövőre megint klasszikus vártól-várig túra lesz") a rendezvény egyszerűen pár kilométerrel arrább költözött. Nekünk, résztvevőknek egy kérdés maradt: érdemes volt?
Szombat estémet
Verőce mellett töltöttem. A vacsora rendelése után Zozóval telefonálgattam, és ő világosított fel: elnyomtam a jelentkezést, középtávra neveztem a rövid helyett. Namondom, az szép lesz, pláne hogy a cuccomat hova rakjam? Mert mégse várhatom el a havarjaimtól hogy órákig várjanak rám a ruhatárosnénit játszva. A lehetőségeim:
1. Megkérdezem az átnevezést. Eredmény: rövid táv.
2. Megkérdezem a csomagmegőrzést. Eredmény: ha van akkor középtáv, ha nincs 3. pont.
3. Indulás előtt letépem a csipet, leszigszalagozom a K betűt hogy ne zavarjam össze a rendezőséget és rövidezek. Majd szomorúan tudomásul veszem hogy diszkvalifikálnak.
Azért biztonság kedvéért a vacsi zárásaként ettem egy nagy adag fagyit.
A vasárnap
úgy kezdődött, hogy a MÁV több üzletága Neymar-Messi duót megszégyenítő módon cselezett ki. Történetesen, előzőleg szombat este bebringáztam Vácra Párkányig jegyet venni. Ja, ahogy azt Móricka elképzeli. Vasárnap nincs nemzetközi pénztár. Mondom, jó, akkor mit tegyek? Háááát, szeriiinteeeem - kaptam a választ - a kalauznak elvileg kéne tudni jegyet adni, ha nincs pénztár.
Így vasárnap hatkor felraktam a bringát a nemzetközire, majd Párkányban a megállás előtt egy perccel betoppant a kaller. Mondom jóreggelt, kérek egy jegyet Vác-Sturovó közé, bringával.
- Azt nem adhatok, csak pótdíjjal. Erre a vonatra csak előre váltott jeggyel lehet felszállni.
- Az szép, de mit csináljak ha Vácott hétvégén zárva van a nemzetközi pénztár?
- Be kellett volna mennie a Keletibe, és ott megvenni. - Ezen a ponton erősen küzdöttem hogy elnyomjam az "apádfaszát", így csak annyit kérdeztem hogy és azt amibe ez a kis kanyar kerülne, ki fizeti ki nekem? Végül emlegette a rendőröket, amihez verseny előtt nem volt kedvem. Így kapott párezer forintot a MÁV. Gratulálok.
De ezzel véget is ért a szívatósdi. Mert a rajtszámátvételkor kellemes meglepetésként megoldották az átnevezésemet (egy nagy piros pont). Azért rákérdeztem hogy amúgy van-e csomagmegőrzés - nincs. Ez egy kis fekete pont, bár lehet hogy én voltam az egyetlen aki 60 literes hátizsákkal érkezett.
Közben beesett Sala is, de ellenálltam a csábításának miszerint idén is csavarogjak vele az erdőben a középtávon. Maradtam a röviden. Összeszedtük egymást a Vazze Team tagjaival és rövid traccsolás és Párkányban történt bemelegítés után beálltunk a rajtsorba aszalódni.
Ez a lassúrajtos dolog elég kiábrándító. Keménykedünk a Fájerrel (ami szerintem rémszar, de ez ízlés kérdése - amúgy kösz a Motörheadet), és rollerezünk a startkapuban...
A strava Flybys funkciója szerint mire én kikeveredtem a rajtterületről, az eleje már túlvolt az első huplin. Na nem mintha nem lenne mindegy hogy századik vagy százegyedik vagyok, csak ha mondjuk az ún. repülőrajt helyénél lenne a mérés indítása akkor objektív lenne az eredmény.
Na, elég a morgásból. Öt kilométeren 250m-t mászni nem vészes, pláne aszfalton. Megtolhattam volna jobban, de elég tartalékosra vettem a figurát. Nyugisan, tempósan. Azt mondták, végig lehet előzni, ráérek az erdőben vadulni. Azért megnyugtatott, hogy így is szépen szedegettem a népeket - némi reménység a tavalyi gyalázatos eredményeim után.
Erdő. Egynyomos szekérút. Ez egy érdekes állat. Ránézésre kétnyomos, de gyakorlatilag csak az egyik nyom használható, a másik elég gyalázatos állapotban van. Nagyon meg kellett válogatni a pontokat ahol kivágódhattam az előttem csordogálók mögül előzni.
Bár a szintrajz érdekes, a valóságban hullámvasút. Az első "nagy" mászás után rövid le-fel szakaszok váltogatják egymást, ami nem ad nagy teret ellépni a kollegáktól. Szóval, ha nem sikerül a Vaskapuig előrébb evickélni a mezőnyben, utána már nagy változás nem lesz.
Azért beficcent pár combos emelkedő, de azok rövidek, és sajnos annyira vacak állapotban voltak, hogy ha valaki kidőlt előlem, nekem is le kellett szállni. Na, a Vaskapuhoz az az utolsó lépcső az kifogott rajtam, ott én dőltem ki. Vagy csak simán feladtam. Sebaj, nyomás lefelé.
Itt egy kedves kolléga előreengedett. Köszönöm neki, végre saját tempóban zúzhattam az utolsó egynyomosokon. A záró mező nekem nem feküdt. Nyílt poros cucc, valahogy nem bízok az ilyenben. El is léptek mellettem páran. Aztán levezetésként egy kis tekergés a városban. A beharangozott lépcső csak arra volt jó hogy megtörje a lendületet - az előttem levők miatt majdnem trackstandot kellett csinálni a felénél, ami nem esett jól.
A zárásban még beordítoztam egy kollégát a célba hülyeségből, és vége.
Összegzés és összehasonlítás:
+ A szervezők hozzáállása az egyéni hülyeséghez (nevezés).
+ A rajtterület sokkal jobb mint Visegrádon.
- A WC minősíthetetlen állapotban volt - már a rajt előtt.
- Autó nélkül kalandos a megközelítés (főleg most hogy nincs esztergomi vasút).
+ A záró városi rész jobb mint a visegrádi sétány.
+ A visszafordulás után a hegygerincen tekerés szép volt.
+ Hossz és magasságadatok centire passzoltak.
+ Jók voltak az ösvények, csak
- kevés volt és
- nem húzták szét a mezőnyt előtte hogy lehessen csapatni.
- A Nagy Villám - Visegrád szakasznak ez a pálya nyomába sem érhet. Az itt jelölt veszélyes szakaszok a vicc kategóriába tartoznak ahhoz képest (szerintem amúgy is, de ne keverjük az emberi tényezőt bele). Két gyökeret a Mátrán ki se tábláznak, itt meg három nyilat kapott... Csak összehasonlításképp: Mühldorf rövid távja 500m 10%-al kezd hogy 600m-t lejtőzzön sziklás gyökeres déhán.
- Előzetes és utólagos sajtóanyagok finom csúsztatásokkal és vicces dolgokkal vannak tele (folyamatosan lehet előzni, a várban tekertünk, visegrádi fotók, bringát toló montisok, a pályabejárási fotóalbum alapján pedig eszembe nem jutna azt gondolni hogy ez egy komoly verseny lehet).
Ja, a korona az egészre: igazán szeretném tudni, hogy a Vaskapu alatt arra a kis húszméteres szalmában tekergésre mi a rákért volt szükség mindkét irányba? lehet hogy elsőre jó ötlet többszáz embert átküldeni három mocorgó ládafedélen, de bazeg csak az egyik csúszott volna le, ott ép csont nem marad. Tessék már kicsit figyelni...
Szóval nem tudom. Visegrád nagyságrendekkel jobb.
Jó volt találkozni a haverokkal, az eredményem is elfogadható (első harmad vége) - de a fene tudja. Ha jövőre is ugyanez a pálya, akkor lehet hogy nem fektetek nagy energiát abba hogy eljöjjek.
Ja, és gratula Tirszin Jánosnak hogy új fotós megközelítéssel dolgozik (kézből is fotóz nem csak állványról). Köszi a fotót.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése