Marillenland
Marillenland Monotónia után következik, legalábbis ha Bécstől folyásiránnyal szemben indulunk el a Duna mentén.
A látogatás már két éve érik, ugyanis Mühldorfba menet mindig csak tátottam a számat milyen szép a környék. Ráadásul a hétvégém szabad. A lehetőségeim: szétalszom az agyam és megnézem a DH világkupa záró futamát, vagy kempingben is lehet aludni és majd ellesz a világkupa nélkülem is.
A hét folyamán a netet bújtam képekért, túrákért, mit érdemes megnézni Ausztria Dunakanyarjában. S kiderült, van mit. Szóval felpakoltam a kis hátizsákom és pénteken elég korán búcsút mondtam a munkának.
Krems egy órányi vonatozásra van Bécstől, s bár úgy számoltam hogy a tájat fogom bámulni, olyan sok minden nem történt a sínek mellett. De aztán! A városka igencsak hasonlít Vácra. A parton elvezetett főútnak köszönhetően a váci sétány nyert, de Kremsben meg lehet nézni, milyen lenne - volt, lesz (?) - Vác.
 |
| Krems |
 |
| Krems |
 |
| Krems |
Hídja sincs Vácnak - ebben azért azon vagyok hogy ne is legyen, bár ki tudja, de Kremsnek van, szóval átkeltem rajta, hogy a Duna jobb partján tekerjek a kinézett kempingig.
Kis csalinkázás Mauter határában (megjegyzem a táblázás, útfestés példás - szinte lehetetlen elkavarni a 6-os bringaútról), majd végtelen szőlők és gyümölcsösök között halad az út. Amúgy a gyümölcsös annyiban különbözik a szőlőktől, hogy a karókra futtatott fákról körte, barack és alma lóg. Egyébként tökugyanolyan. Ránézésre brutális mennyiségű gyümölcs terem meg kis helyen ezzel a módszerrel.
A kellemes tekergés Rossatzbach lapályán ér véget. Na, semmi veszélyes, csak a túloldalt ott van Dürnstein. Kékre mázolt templomtorony, felette vár - rohadtul adja magát a visegrádi párhuzam - csak az innenső part nem éppen Nagymaros, pedig igyekezett a Duna bekanyarodni, azért ez egy nyugisabb ív lett. És ezzel véget is vetek a párhuzamosdinak, mert bár az egész hétvége alatt ezen járt az agyam, igazából tökmindegy: mindkét helyen van Duna, hegyek, és még nagyjából azonos szélességi körön is vannak. Mi a franctól különböznének olyan nagyon?
 |
| Dürnstein |
A kanyar után szép sorban jöttek a falvak a túloldalt: Weißenkirchen, Spitz, meg itt-ott még egyéb tornyocskák, várromok és egyéb látnivalók. Mivel kezdett lógni az eső lába, kicsit belehúztam, nehogy megázzak.
 |
| Rührsdorf - azt hiszem legalábbis |
 |
| Weißenkirchen |
 |
| Spitz, Burg Hinterhaus |
 |
| Sankt Johann in Mauerthale |
Technikai közbevetés: Krems - Schönbühel 30km, gps szerint 250m szint. Ez utóbbi valószínűleg durva mérési hiba.Schönbühel kedves kis falu; egy kastély és egy kolostor a nevezetessége - valamint a kemping. Pontosabban a kemping konyhája. Miután szemrebbenés nélkül utaltak ki nekem két fát ami közé a függőágyamat szerkeszthetem, úgy gondoltam megérdemlek valami kaját. Étlap nyit, csekkol... és hmm... friss sajttal töltött sárgabarack, datolyával és salátával. Hát, ez elég vadul hangzik ahhoz hogy kipróbáljam. S ez volt az a pont ahol kénytelen voltam megkövetni az osztrák konyhát: igen, tudnak főzni.
Így ezzel a nagy tanulsággal elvackoltam magam reggelig.
Egy dolog csak a kempingben jutott eszembe: mi van ha a szomszédok hangosak? De nem, nagyon rendes holland-belga-osztrák nyugdíjasok voltak. Azonban a helyi tűzoltózenekar bulit tartott. És nem csak Schönbühelben, a szomszéd falvakban is. A víz meg viszi a hangot. Most már tudom hogy alakult ki a quodlibet...
 |
| Schönbühel - hát, ez ilyen gemütlich... |
2. nap - csavargás az északi parton
Reggel hétkor felkeltem, megvártam míg felszáll a pára és kinyit a zsömlepult a recepción. Reggeli után pedig Melknek vettem az irányt, hogy átkelhessek a túlpartra. Az előzetes tanulmányok szerint az az érdekesebb. És ami a fontos - a naposabb is. Nem sokáig tartott a kerekezés, mert Grimsingben meg kellett állni fotózgatni. Aztán Aggsbachban is. Meg Willendorfban. Meg... Ja, Willendorf. Ez az a hely ahol azt a ronda kövér nénit faragták párezer éve. Az eredeti Bécsben van a Naturhistorisches Museumban.
 |
| Aggsbach Markt |
Swallenbachban gondoltam egyet, mi lenne ha a Hátsóház-várat (Burg Hinterhaus Spitzben) az erdőn át cserkészném be? El is indultam a táblák nyomán, hogy a szűk kőfolyásos nyomon bizakodjak: lesz ez még jobb is. De nem lett. Azazhogy igen, de az brutálisan meredek. Férfiember helyezkedjen a dolgok megfelelő végére, így inkább szépen visszagurultam a faluba hogy a hivatalos úton menjek Spitzbe.
 |
| Schwallenbach fölött |
 |
| Spitz a Rotes Tortól |
Tovább pedig a "Buschandlwand" táblát kell követni. Az etap közepe egy elég ocsmány egynyomost tartalmaz; értsd tekerhetetlen, ráadásul itt sikerült kicsúsznom és egy szép - valószínűleg nyolc napon túl gyógyuló - tetkót varázsolnom a bokámra a pedál segítségével. Ha van térképed, akkor az aszfaltos szerpentin utolsó kanyarjában az út izomból egyenesen megy, a turistaút meg erről balra élesen fel. Maradj az erdészetin, akkor megúszod az ösvényt - feljebb összeérnek.
Az etap legvége hátoncipelős, és a cél előtt kicsivel kissé hektikus a jelzés (igazából egy darab festés van az imperialisták megtévesztésére túlságosan jobbra). Csak a gerinc felé, a legmagasabb pont kell. De megvan. És a kilátás is.
 |
| Kilátás a Gruberwartéról |
A lemenet kellemesebb. Az egynyomos északra teljesen korrekt, és a kék jelzés kivisz egy műútra. Igazából lehet hogy innen jobb felmenni. Ehhez a Rotes Tor utáni lejtőről a kis aszfalton nem lefelé hanem fel, Habruck felé érdemes menni, ahonnan jobbra, majd be az erdőbe a Gruberhez. Kerülő, de végéig tekerhető.Sebaj, a műút kellemesen csalinkázik lefelé, majd Weißenkirchen fölött egy szép kis parkolóban meg fogsz állni. Igen, fotózni, meg bámulni.
 |
| Dürnstein, Göttweig |
Innen még tettem egy utolsó kísérletet hogy a hegyeken bóklásszak tovább, de a kék jelzés vadsága és a lábam állapota jobb belátásra térített és a nyers boralapanyagok között legurultam a faluba.
 |
| Weißenkirchen |
Weißenkirchen látványra még az eddigiekre is rátesz egy lapáttal, de ezt már rezignáltan vettem tudomásul. Kicsit nézelődtem, aztán továbbkerekeztem Dürnsteinbe.
Amely még egy adaggal rátett a dolgokra. Itt már durván megy a turistaipar. Baromi büszkék arra hogy annak idején egy angol királyt itt tartottak fogva, és csak a dalosa talált rá mert a közös nótájukat énekelte. Na, eltekintve attól hogy szerencsétlen flótás egy dallal körbehaknizta Európát (van ilyen most is), de nehogymár egy angol királyt kutatni kellett ahelyett hogy szóltak volna: itt van, egy valag pénzért kiengedjük. Szóval a sok oroszlánkirályos és Blondeles (így hívták a dalost) fogadó mellett még Robin Hoodos kocsma is van, pedig neki aztán az égegyadta semmi köze nem volt ehhez a bulihoz.
Ami azonban érdekes, hogy a műút itt a hegy gyomrában halad - ha hinni lehet egy plakátnak, a helyiek tiltakozására nem csúfították el a partot az úttal. Helyesen. A plakát a templom tövében levő parti cukrászdában tekinthető meg. S ha már ott vagy, egyél marillenfagyit. Megérdemled.
 |
| Dürnstein |
 |
| Dürnstein |
 |
| Dürnstein |
Ahogy eszegettem a jeget, elgondolkodtam: Krems innen nincs messze, de most menjek vissza ott ahol tegnap? Az nem olyan jó. Valamit még bele kéne húzni a napba...
A térképet böngészve találtam egy kék jelzést, ami valami hegyen vezető aszfaltokra vitt. Hmm...
Neki is vágtam, de a kellemes dűlőút hamar csúnya meredekbe csapott, és nekem már elegem volt a kalandból. Vissza az útra. Kissé csalódottan tekerésztem Weißenkirchen felé, amikor eszembe jutott: hopp, az a jó kis lejtő milyen lehet felfelé?
Hát... jó volt. A parkolóban a motorosok elismerően bólogattak, milyen sportos csávó vagyok. Aztán meg én bólogattam hogy jó nagy marha vagyok, mert ez az út összesen tíz kilométeren keresztül húz felfelé. De ami felvitt az lefelé is fog. És lefelé szintén tíz km, Mühldorfon keresztül Spitzbe. Megérte a mászást.
 |
| Groß Heinrichschlag |
Spitzből "már csak" a kempingig kellett eltekerni a melki hídon keresztül. Igazából az volt a tervem hogy megnézem az apátságot kicsit közelebbről, de aztán a hídon már elegem lett a tekerésből: eh, Melket láttam tízévesen, tud még egy kicsit várni az a házikó.
Bár nem terveztem, de végül csak beültem a kemping éttermébe. Sütőtökleves - ezt Ausztriában nem bírják elrontani, de Stümpferék konyhája emelt a dolgon. Semmi extra csak egy kis tejszín meg tökmagok. Aztán egy sajtosrétes, de ez csak a szó szerinti fordítás, mert a Käsestrudel-t nem lehet lefordítani. Csak beleforgatni a medvehagyma pesztóba (ami azért erős merénylet a genovai pesto ellen) és elrágni hozzá a salátát. Mindezt leöblíteni - na igen, egy pohár bor lett volna a stílszerű de ökör iszik magában - helyi gyümölcslével.3. nap - Középkori kirándulás
A hazafelé útra több variáció is volt. Az egyik, hogy a Sötétkő-erdőn (Dunkelsteiner Wald) keresztül Sankt Pöltenbe, vagy megint a Dunaparton Kremsbe megyek. Az indulás után is teljes magabiztossággal tudtam hogy gőzöm sincs melyiket választom. De az első célpont megvolt: Aggstein várát meg kell nézni.
Megnéztem. Na, de ahhoz fel kell oda jutni. A parkolótól az első kanyarban van egy húsz százalákos tábla. Erre tessék számítani majd két kilométeren keresztül.
 |
| Burg Aggstein |
A vár jó háromszáz méterre magasodik a Duna fölé, csodás kilátással. Ki is kötöttem a bringát, belépőt váltottam (6,5 €) és bejártam a várat. Állítólag volt egy kis párkány - rózsakertnek hívták -, ahol az életfogytiglanra ítélt delikvenseket tették (szerintem Umberto Eco innen szedte a Baudolinoba az ötletet). Akkor azonban a kis terasznak lehet hogy nem volt kerítése. Mindenesetre a történet elég rövid lefolyású lehetett, gyanítom jónéhányan inkább a gyorsabb "lefele kétszáz méter"-t választották. Most egy elég horrorisztikusra maszkolt babát raktak oda illusztrálván hogy néztek ki a jóemberek nem sokkal az éhhalál előtt. A baba kezét lágyan himbálja a szél, szóval ha nem akarod hogy a kölyköd összefossa magát, inkább ne mutasd meg neki.
A várból a kijárat ügyesen a szuvenírbolton keresztül vezet - ahol adnak vizet is. Mert a budiban a víz nem ivóvíz.
Lefelé két lehetőség van: egyik az aszfalt amin feljöttünk, vagy a parkoló után rögtön jobbra az erdőbe. Na, ez utóbbi elég jó. A levelek kissé csúszósak, szóval csak semmi ereszd el a hajam, meg ki kell centizni a kövek közt az ösvényt, de egyetlen éles kanyar kivételével megoldható. Jó kis déhá...
Mivel legurultam a Dunapartra, így eldőlt: Sankt Pölten felejtős. Így szépen meg-megállva elgurultam Kremsig, miközben fotózgattam, leültem a partra, és egyáltalán élveztem a kellemes vasárnapot.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése